2018 Artist Interwiew, Ambrus ‘Brush’ Gero: Between Reality and Fantasy, 30th November 2018 by Daniel Brady
https://www.jacksonsart.com/blog/2018/11/30/ambrus-gero-artist-interview/Sára Bárdi
A kiállítást nem rendhagyó módon szeretnénk megnyitni, hanem az United People jegyében egy közösségként Ambrus munkáit megismerni és a befogadás folyamatát elindítani.
Ger? Ambrus festményei a United People koncepcióját tematizálják. A United People, más
néven az Egyesült Emberek egy kezdetén álló mozgalom két tucat támogatóval. A f? üzenet:
milyen szuper lenne egy egységes emberiség keretein belül élni. Mindenki csatlakozhat a
mozgalomhoz. Ger? Ambrus munkái ennek a törekvésnek kívánnak alapot adni. A képeken
állatok és emberek tolmácsolják az összefogás illetve a széthúzás ideáját. A figurák dalmata és
terrorista küls?vel vannak felruházva. Az ?stéma a két alappólus: a jó és a rossz.
Nagyméret? festményein valóságos elemekb?l építkezik, de olyan módon, hogy végkifejletként egy
üzenethordó álommal állunk szemben. Ezek az álmok lehetnének nyomasztóak, depresszívek, de
ebben az esetben nem teszik. Van bennük valami kedvesség és humor/irónia, ami csak megrángatja a
vállad, hogy na légyszi vedd már észre magad.
De valójában mit is kell észrevennünk?
A kiállítást három f? szálra f?zhetjük fel (hatalom, újrahasznosítás, egyesülés), amik sohasem
távolodnak el egymástól túl messzire.
A hatalom és annak szerepe f?leg a közösséggel való viszonya, mint egy arc nélküli merev
megtestesülés, amit csak élettelen jelképek illetve a fels?bbrend?ség érzetét kelt? pozíciók jeleznek.
Az újrahasznosításra fizikai és elméleti példát is találunk.
El?fordul, hogy már korábban felhasznált vászonra fest, amin nem t?nik el az el?z? gondolat nyoma,
csupán beépül. Például a dalmata lány drónnal cím? munkáján, a háttérben lépcs?z? lány akár
b?vítheti a tartalmat. A kép el?terében a hatalom általi megfigyelés jelenik meg, de a rétegzettségnek
köszönhet?en a halványan el?t?n? alak a menekülés lehet?ségét is elénk tárja.
A ló, mint motívum többféle felhasználása: totemállat – ideál, a keresztény ikonográfiából vett hortus
conclusus ábrázolás egyszarvúval.
A Transvaal installációban ez a három szál összefut, hiszen nem egy hétköznapi wc-vel van dolgunk,
hanem egy szépen díszített akár önmagában is m?alkotásként értelmezhet? tárggyal, ez enged
következtetni arra, hogy a társadalom egy tehet?sebb rétege használhatta, így egyfajta hatalmi
reprezentációt is bele láthatunk. Reprezentációt és esztétikai törekvéseket egy olyan helyen, ahol
mindenki egyenl? és egyformán a saját tisztulása, könnyítése érdekében piszkít. Megesszük a
gyümölcsöket, egy részük belénk épül, a többi pedig távozik, hogy mást, újat alkosson. Hajlamosak
vagyunk elfelejteni a tényt, hogy egyenl?k vagyunk, ugyanaz alkot minket és végeredményként így
vagy úgy, de egy közösséggé, egy egységgé válunk a Föld részeként. Ambrus kiállítása pedig erre
hívja fel a figyelmünket és ösztönöz arra, hogy ennek tudatában, és ezt a tudást hasznosítva létezzünk
és ne csak a végtermékekben válhasson valóra ez a mindennél alapvet?bb idea.
2016.06.17. Budapest
