Sarah Bardi

Opening Speech

Sarah Bardi’s opening speech, Ateliers Pro Arts Gallery on 16th June 2016.

We will open this exhibition in an irregular way as a community to understand work of Ambrus Gero and initiate the reception of the United People movement. Ambrus’ work is about a movement United People, which has 10-20 supporters. The central contention is that how amazing a united humanity would be. Everybody is welcome to join this movement.
There are animals and humans in the paintings who illustrate the concept of collaboration and dissension. The figures are dressed up in dalmatian suit and terrorist cloth. The ancient topic is the two basic poles: the good and evil. His motifs for his big size paintings come from reality, but finally, the message is delivered through a dream. These dreams could be frightening and paralyzing, but not in this case. There is some kindness and irony which are like grabbing your arms and saying, please wake up.

But what exactly should we wake up to? There are three essential notions in the exhibition – power, recycling, and unifying– and these never stray too far from each other. The power and its role, but mainly the connection between community and power appear as a rigid, faceless, and invisible entity that only inanimate objects and a feeling of superiorness depict it. We can find both practical and theoretical examples of recycling. Occasionally several previously painted paintings are overpainted with a new one in a way that the previous idea has not disappeared but imbedded. The walking girl from the background in the Dalmatian Girl with a Drone can extend the layers of the interpretations. In the foreground, the motif conveys the idea of being observed by the authority (drone), thus due to the layers, a faint figure turn outs slightly from the background, which can be interpreted as the concept of escapism. In some other examples the horse is meant in different ways, sometimes they are unicorns, a totem or an ideal from the hortus conclusus (closed garden) which is often mentioned in Christian iconography.
These three topics meet in one installation, called Transvaal. This is not a regular urinal but a genuinely decorated piece which could read as a work of art on its own right. I suppose that the upper class used this Transvaal urinal. Transvaal could be a representation of the power and aesthetic endeavor in a place where everybody is equal and defecate for the same reason. We eat the fruits and digest some of it but the rest we flush down in the toilet and creates something new out of it. We tend to forget that we are all equal, our elements and atoms are built by the same entity; in one way or other, we will create unity as part of the Earth’ inhabitants.
Ambrus Gero’s artworks draw people’s attention to utilizing the knowledge of oneness, not for only making this principle reality, but motivating us to exist consciously, so not only terminal products will be unified.


Bárdi Sára megnyitó szövege elhangzott 2016 június 16-án az Ateliers Pro Arts Galériában-

A kiállítást nem rendhagyó módon szeretnénk megnyitni, hanem az United People jegyében egy közösségként Ambrus munkáit megismerni és a befogadás folyamatát elindítani.
Gerö Ambrus festményei a United People koncepcióját tematizálják. A United People, más néven az Egyesült Emberek egy kezdetén álló mozgalom két tucat támogatóval. A fö üzenet: milyen szuper lenne egy egységes emberiség keretein belül élni. Mindenki csatlakozhat a mozgalomhoz. Gerö Ambrus munkái ennek a törekvésnek kívánnak alapot adni. A képeken állatok és emberek tolmácsolják az összefogás illetve a széthúzás ideáját. A figurák dalmata és terrorista külsövel vannak felruházva. Az östéma a két alappólus: a jó és a rossz.

Nagyméretü festményein valóságos elemekböl építkezik, de olyan módon, hogy végkifejletként egy üzenethordó álommal állunk szemben. Ezek az álmok lehetnének nyomasztóak, depresszívek, de ebben az esetben nem teszik. Van bennük valami kedvesség és humor/irónia, ami csak megrángatja a vállad, hogy na légyszi vedd már észre magad.
De valójában mit is kell észrevennünk?
A kiállítást három fö szálra füzhetjük fel (hatalom, újrahasznosítás, egyesülés), amik sohasem távolodnak el egymástól túl messzire.
A hatalom és annak szerepe föleg a közösséggel való viszonya, mint egy arc nélküli merev megtestesülés, amit csak élettelen jelképek illetve a felsöbbrendüség érzetét keltö pozíciók jeleznek.
Az újrahasznosításra fizikai és elméleti példát is találunk.
Elöfordul, hogy már korábban felhasznált vászonra fest, amin nem tünik el az elözö gondolat nyoma, csupán beépül. Például a dalmata lány drónnal címü munkáján, a háttérben lépcsözö lány akár bövítheti a tartalmat. A kép elöterében a hatalom általi megfigyelés jelenik meg, de a rétegzettségnek köszönhetöen a halványan elötünö alak a menekülés lehetöségét is elénk tárja.
A ló, mint motívum többféle felhasználása: totemállat – ideál, a keresztény ikonográfiából vett hortus conclusus ábrázolás egyszarvúval.
A Transvaal installációban ez a három szál összefut, hiszen nem egy hétköznapi wc-vel van dolgunk, hanem egy szépen díszített akár önmagában is müalkotásként értelmezhetö tárggyal, ez enged következtetni arra, hogy a társadalom egy tehetösebb rétege használhatta, így egyfajta hatalmi reprezentációt is bele láthatunk. Reprezentációt és esztétikai törekvéseket egy olyan helyen, ahol mindenki egyenlö és egyformán a saját tisztulása, könnyítése érdekében piszkít. Megesszük a gyümölcsöket, egy részük belénk épül, a többi pedig távozik, hogy mást, újat alkosson. Hajlamosak vagyunk elfelejteni a tényt, hogy egyenlök vagyunk, ugyanaz alkot minket és végeredményként így vagy úgy, de egy közösséggé, egy egységgé válunk a Föld részeként.

Ambrus kiállítása pedig erre hívja fel a figyelmünket és ösztönöz arra, hogy ennek tudatában, és ezt a tudást hasznosítva létezzünk és ne csak a végtermékekben válhasson valóra ez a mindennél alapvetöbb idea.