Sarah Bardi

-Bárdi Sára megnyitó szövege elhangzott 2016 június 16-án az Ateliers Pro Arts Galériában-

A kiállítást nem rendhagyó módon szeretnénk megnyitni, hanem az United People jegyében egy közösségként Ambrus munkáit megismerni és a befogadás folyamatát elindítani.
Gerö Ambrus festményei a United People koncepcióját tematizálják. A United People, más néven az Egyesült Emberek egy kezdetén álló mozgalom két tucat támogatóval. A fö üzenet: milyen szuper lenne egy egységes emberiség keretein belül élni. Mindenki csatlakozhat a mozgalomhoz. Gerö Ambrus munkái ennek a törekvésnek kívánnak alapot adni. A képeken állatok és emberek tolmácsolják az összefogás illetve a széthúzás ideáját. A figurák dalmata és terrorista külsövel vannak felruházva. Az östéma a két alappólus: a jó és a rossz.

Nagyméretü festményein valóságos elemekböl építkezik, de olyan módon, hogy végkifejletként egy üzenethordó álommal állunk szemben. Ezek az álmok lehetnének nyomasztóak, depresszívek, de ebben az esetben nem teszik. Van bennük valami kedvesség és humor/irónia, ami csak megrángatja a vállad, hogy na légyszi vedd már észre magad.
De valójában mit is kell észrevennünk?
A kiállítást három fö szálra füzhetjük fel (hatalom, újrahasznosítás, egyesülés), amik sohasem távolodnak el egymástól túl messzire.
A hatalom és annak szerepe föleg a közösséggel való viszonya, mint egy arc nélküli merev megtestesülés, amit csak élettelen jelképek illetve a felsöbbrendüség érzetét keltö pozíciók jeleznek.
Az újrahasznosításra fizikai és elméleti példát is találunk.
Elöfordul, hogy már korábban felhasznált vászonra fest, amin nem tünik el az elözö gondolat nyoma, csupán beépül. Például a dalmata lány drónnal címü munkáján, a háttérben lépcsözö lány akár bövítheti a tartalmat. A kép elöterében a hatalom általi megfigyelés jelenik meg, de a rétegzettségnek köszönhetöen a halványan elötünö alak a menekülés lehetöségét is elénk tárja.
A ló, mint motívum többféle felhasználása: totemállat – ideál, a keresztény ikonográfiából vett hortus conclusus ábrázolás egyszarvúval.
A Transvaal installációban ez a három szál összefut, hiszen nem egy hétköznapi wc-vel van dolgunk, hanem egy szépen díszített akár önmagában is müalkotásként értelmezhetö tárggyal, ez enged következtetni arra, hogy a társadalom egy tehetösebb rétege használhatta, így egyfajta hatalmi reprezentációt is bele láthatunk. Reprezentációt és esztétikai törekvéseket egy olyan helyen, ahol mindenki egyenlö és egyformán a saját tisztulása, könnyítése érdekében piszkít. Megesszük a gyümölcsöket, egy részük belénk épül, a többi pedig távozik, hogy mást, újat alkosson. Hajlamosak vagyunk elfelejteni a tényt, hogy egyenlök vagyunk, ugyanaz alkot minket és végeredményként így vagy úgy, de egy közösséggé, egy egységgé válunk a Föld részeként.

Ambrus kiállítása pedig erre hívja fel a figyelmünket és ösztönöz arra, hogy ennek tudatában, és ezt a tudást hasznosítva létezzünk és ne csak a végtermékekben válhasson valóra ez a mindennél alapvetöbb idea.