Interview/LAOS

Graffititöl a vászonig – interjú Gero Ambrus képzomüvésszel
Posted on 2016.09.11.

‘United People’ címmel idén két alkalommal – egy lakáskiállítás és egy kortárs galéria falain is – bemutatkozott alkotásaival Gero Ambrus képzömuvész, akivel az Elnök utcai müteremházban beszélgettünk.

Az október 8-i Nyitott Mütermek Délutánja keretében most az Elnök utcai müteremházat, ezen belül a te alkotói teredet is kinyitjuk a látogatók elött. Említetted, hogy idén március óta alkotsz itt, mennyire befolyásol téged ez a környezet, mennyire van rád hatással?

Annak kifejezetten örültem, hogy müvészek közé jöttem, jövök. Most még nincs nagy interakció a részemröl, de kifejezetten szeretném majd, hogy ez megváltozzon. Egyrészt, mert inspiráló beszélgetések ezek, másrészt meg nagyon fontos, hogy lássák a képeimet, véleményt alkossanak róluk és ezt meg is osszák velem.

Bizonyára teljesen más egy müteremház adta közösségen belül alkotni, akarva-akaratlanul hatással vagytok egymásra. Te például tudatosan készültél erre a pályára?

Érettségi elött fél évvel döntöttem el, tehát nem sokat készültem, de abban biztos voltam, hogy egyetemre szeretnék tovább menni. A gimnázium alatt graffitiztem és az volt a napi szintü elfoglaltságom, hogy rajzolok, illetve betüket, feliratokat firkálok. Ez egy ilyen grafológiai mánia volt, elég súlyos, de ennek köszönhetöen fejlödött a kézügyességem. Mivel nem volt túl nagy dilemma, hogy menjek-e egyetemre, ezért felvételiztem a Képzöre, Egerbe rajz- és vizuális tanár szakra, illetve Pécsre is. Végül Pécsre nyertem felvételt másodszorra, festö szakra és onnantól teljesen egyértelmü volt, hogy ez az utam.

Számon tartanak a képzömüvészek olyat, hogy az “elsö kép”? Feltételezem rengeteg vázlat, elötanulmány, vagy akár még átfestett kép is szóba jöhet ennek említésekor…

Igen, a graffitiböl azért elég sok beugrik nekem…. Ezek között van olyan is, amit a vonatsínek mellett készült Nagytétényben, kb. 6 színböl (általában az volt a bevett szokásom, hogy 6-7 színböl dolgoztam). Ez egy visszafogott koloritú rajz volt és mégis nagyon jól sikerült. Ami már nem graffiti, azt inkább meg sem említem, mert annyira gyenge volt.

Talán az elözö kérdésemhez kicsit kapcsolódva még: hogy ha elindulsz egy koncepcióval a vásznon, azt az elképzelést egyböl végigviszed, vagy idönként félrerakod, és késöbb visszatérsz hozzá?

Nem nagyon szoktam félrerakni és nem is szoktam sok képen egyszerre dolgozni, maximum kettön. Általában szeretem végigvinni, egyfajta stréberségböl is, meg tartok attól, hogy elfelejtödik a kép. Ha mégis elfelejtödik, akkor végül az sem baj, mert akkor az valószínüleg nem is volt olyan fontos. Jelenleg viszont új helyzetben vagyok, 4-5 vásznat is elkezdtem párhuzamosan. Ez most egy kísérletezös periódus és kevésbé fontos, hogy egy képet végigvigyek. De egyébként szeretek egy képre fókuszáltan dolgozni.

Milyen munkamódszerrel dolgozol?

Ez technikailag úgy müködik, hogy általában elöször skicceket készítek, majd photoshoppal elkészítem a színes tervet. Általában addig keresem a fotókat, amíg megtalálom a megfelelöeket. Ez általában 2-3 layer, 2-3 réteg – egyébként ezt szeretem a legjobban.

Én az a típusú müvész vagyok, aki szeret elörukkolni ötletekkel és sok esetben ez tartalmilag jobban inspirál, mint maga az elkészítés. Pontosan ezért van az, hogy az érdekes ötleteket gyorsan elkészítem photoshop segítségével és már látom is azokat a verziókat, ami engem legjobban érdekelt az alkotás folyamatában. Amikor aztán ugyanazt – kicsit másképp – festményként is létrehozom, az nagyon jó érzés, az nagyon tud gyönyörködtetni.

Mennyit dolgozol?

Általában egy nap 5-6 órát vagyok bent a müteremben.

És egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? (bár tudom, hogy ez sok mindentöl függ…)

Mostanában nem nagyon tart egy hétnél tovább. Általában olyan 3-5 nekiugrással készül el egy alkotás.

Bizonyára minden képet számon tartasz, hol tart ez a szám most?

2015-töl mostanáig 60-70 képet és 10-20 objektet készítettem, elötte az egyetemi idöszak alatt 2005-töl 2011-ig, évente maximum 20 munkát.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erröl Te is egy kicsit?

Amikor még élt az édesapám – ö festö volt – sokat tanított engem. Gyakran beszélgettünk a festészetröl, ö volt az, aki elöször adott valamiféle irányt. De az ö világnézete a festészetre vonatkozóan egészen másmilyen volt, mint ami nekem aztán kialakult. Amint bekerültem az egyetemre, a modernizmus, a kortárs dolgok beszivárogtak a tudatomba és ez lett az alapvetés. Jelenleg a kortárs magyar szintéren két festö van, akinek a munkáit figyelem, szeretem, ök Szücs Attila és Csáki Róbert, ez utóbbi új felfedezés számomra. Emellett pedig vannak még müvész barátok, akiknek számomra fontos a véleménye, de mentorként senkit sem tudnék megnevezni.

A kortárs szcénából figyelemmel követed valakinek/valakiknek a munkáit?

A magyar színtérröl Szücs Attila, illetve Alexander Tinei, a nemzetközi színtérröl Michael Raedecker. Ö egy holland festö és Szücs Attila képeihez elég hasonló, meditatív festészetet csinál. Gondolkozom, hogy szobrászok közöl kit tudnék megemlíteni… Talán Urs Fischer, egy svájci müvész, aki a 2011-es Velencei Biennálén viaszszobrokkal parádézott. Elég dadaista müvésznek tartom, és ö is többféle médiumban dolgozik, festészetben és szobrászatban is, de azért jellemzöen installációkat és objekteket készít. Például készíttetett egy barokk stílusú szobrot 1:1-es méretben rengeteg apró részlettel, ami egy férfit ábrázolt, aki egy nöt tart a kezében, ami a Biennálé végére elégett. Vagy csinált egy olyan irodai széket, mint amin most is ülsz, szintén viaszból és az is elégett. Szerintem ez gyönyörü metaforája az elmúlásnak.

Van olyan hely, ahol kifejezetten szeretnéd kiállítani a munkáidat? Nem feltétlen galéria, hanem bármilyen tér…

Nagyon érdekelnek a belsö kertek. Szerintem érdekes lenne egy ilyen titkos kertben kiállítani, akár a kertekröl készült festményeket.

Mesélsz róla, hogy mi az a téma amely foglalkoztat mostanában?

Sok téma van a fejemben, bár ezek nagyon különböznek. Az egyik téma a kert, a bezárt kert, a kerítés. Ez onnan is eredeztethetö, hogy láttam egy nagyon szép faliszönyeget New Yorkban, ‘The captured unicorn’ címmel, ahol egy unikornis van egy kertben kerítéssel körbezárva, ez nagyon megfogott.

Van egy másik téma, a maszkos emberek, a maszkos fejek. Ez inkább a társadalmi vonatkozása –lázadás és a mozgalmak- miatt érdekel. Ezen kívül mindig vannak erotikus képeim, magát az erotikus megfogalmazást viszem bele ezekbe a dolgokba.

Végül pedig megemlíteném, hogy van egy portrésorozatom, ami egy jóval klasszikusabb hangvétel. Azt hiszem ezek a fö csapásirányok vannak.

Az interjú elején beszéltünk az eddigi idei kiállításaidról, mikor várható a következö, készülsz most valamire?

A következö egy csoportos kiállítás lesz októberben, a címe Animália lesz, állatos tematikával foglalkozik. Megkerestem néhány müvészt – Sipos Marica, Szerdi Gábor, a Zawar Collective-böl Gyarmati Zsolt, Csernátony Lukács László, Lucza Zsigmond – ötleteltünk, hogy mi a közös vonás, és az állatokat találtuk. A koncepciónkat végül a Bartók 1 Galéria fogadta be.

Köszönöm Ambrus, találkozunk október 8-án a Nyitott Mütermek Délutánja eseményen!
Heckler Krisztina