Animalia

Animália, Bartók 1 Galéria
2016.11.12
Tóth Ditta interjúja

Október végén Animália címmel csoportos kiállítás nyílt a Bartók 1 Galériában. Csernátony Lukács László, Gerö Ambrus, Gyarmati Zsolt, Lucza Zsigmond és Szerdi Gábor az állatiság fogalma mentén összerendezett anyaga különbözö nézöpontok szerint igyekszik definiálni az ember és állat viszonyát. A müvek egyaránt reflektálnak korunk állattartási viselkedésmintáira, digitális bestialitására, és fogyasztási „majomkodásaira”, vagyis az ember zoológiai perspektívából való bemutathatóságára. Csernátony Lukács Lászlóval és Gerö Ambrussal beszélgettünk.

– Kérlek, meséljetek erröl a projektröl. Honnan jött a közös kiállítás ötlete? Milyen viszony van a kiállító müvészek között? Dolgoztatok-e már korábban is együtt?

Csernátony Lukács László: Ambrussal és Gáborral a Latarka Galéria karácsonyi kiállításán találkoztunk elöször (ahol mind az öten szerepeltünk képekkel). Néhány héttel késöbb felhívott Ambrus, hogy csináljunk egy csoportos kiállítást. Természetes volt, hogy szóljak Zsigának és Zsoltnak is, hisz velük már évek óta állítok ki ZAWAR Collective néven. Beültünk az Urániába kávézni és elkezdtünk dumálni egymás melóiról, meg tervezgettünk. Valami ilyesmivel kezdödött. Lazán. Aztán megkérdeztük Kovács Kristófot a Telepröl, hogy elvállalná-e a kiállítás megnyitását és felkértük KristofLab-ot (Szabó Kristóf) hogy keverjen alá valami ütös technot, mert ahhoz a cucchoz, amit kiraktunk, kell az elektronikus zene. ök meg elvállalták. Szóval így indult a dolog…

– Öten vagytok, eltérö az ábrázolási stílusotok, eltérö nézöpontok hangsúlyozódnak a müveiteken keresztül. Pár mondatban meg tudnátok fogalmazni, hogy alkotói szempontból miért érdekesek számotokra az állatok? Mit jelent az állatiság, mint olyan? Hogyan képzödik ez meg a müvekben?

Csernátony Lukács László: Az állatiasság egyaránt lehet felemelö és lesújtó állapot. Egy társadalomfejlödési törekvés vége és kiinduló pontja is egyben. Jelenség, melyben feloldódhat a civilizációs szégyenérzet. Másrészt a sztereotípiagyártás kényszerének a lehetösége és eszköze is, emiatt feszültségteremtö. Engem ez a feszültség érdekelt elsösorban. Munkáimban az elfolyó neon színek valamilyen szintetikus, szétolvadt plasztik-cukorka hatását keltik. Így manifesztálódik Pinocchio, Yoda és az antropomorf kis Mickey Mouse is. Mert baljósak és cukik, mint a szintetikus drazsé.

Gerö Ambrus: Fontosak nekünk az állatok. A kiállítási anyagban látható, hogy az állatokról bizarr képet hordozunk magunkban. Látom magam elött az üvöltö gorillát, a forgolódó kutyát, egy hulló nöi fejet, egy fiú macskát szorongat és látok még neon színnel fröcskölt fúziós élölényeket, akik vagy szuperhösök akarnak lenni, vagy már azok.
Alighanem úgy éljük le az életünket, hogy szeretnénk szeretni egymást. Az állatokat inkább szeretnénk szeretni, velük viszont még kevésbé jutunk kapcsolatba, mert ök az erdöben élnek, mi pedig Budapesten.

– Szerintetek elgondolható az animalitás felöl az ember? Egyértelmüen elkülöníthetö-e egymástól ember és állat? Az alkotásaitokon keresztül meghatározódik az ember szerepe? Egyáltalán fontosnak tartjátok például ez utóbbi szempontot?

Csernátony Lukács László: Állatból lesz az ember, emberböl lesz az állat. Így áll összhangban a létezés. Szerintem ember és állat között Pinocchio a hiányzó láncszem. Pinocchio egy evolúciós állomás: saját fajtáját egyedül képviseli. Szeretne mutálódni.
Egy faj – többnyire – néhány millió évig létezik, azután annyira megváltozik, ha túlél egyáltalán, hogy új populációt alkot, olyannyira, hogy keresztezhetetlen lesz a régi egyedekkel. Szerintem ezt a fejlödésmutációt tárja elénk Pinocchio története.
Ráadásul hazudnia kell, hogy megnöjjön a nemi identitása: ezzel a világot újrateremteni akaró, fallikus, örökké mutálódó hös világszimbólumává válik, még akkor is, ha Geppettonak nem ez volt az eredendö célja. Ezért festettem le többször is.

Gerö Ambrus: A kiállított munkák túlnyomó többsége állatokat jelenít meg, emberek jelenléte nélkül. Az én kiállított képeim szerint egyértelmüen nagy szakadék van emberek és állatok közt. De azért sorstársak.

– Hogyan reagálnak egymásra a kiállított müvek?

Csernátony Lukács László: Szerintem intenzíven, hiszen egy jól körüljárható, konkrét, mindnyájunk anyagában központi kérdésként szereplö témát adtunk meg hívószónak.
Ambrus ill. én elsösorban az ember felöl közelítettük meg a témát: az embertöl haladtunk az embertelen felé. Zsolt egy animacivilizációs cunamit mutatott be, Zsiga egy degenerált líraiság mentén halad, amiben van valami brutalitás is, nyuszikkal meg cicusokkal, Gábort pedig a házi kedvencek testi funkciója, mint evolúciós zsákutca foglalkoztatja, ami már önmagában is paradoxon. Egyébként Ambrus és Gábor anyagában erösen rímel az a tendencia, miszerint a nyersen testiséggel foglalkozó, a parafíliát is érintö érdeklödés egy elegáns festöi kvalitással együtt jelentkezik, ami engem a japán shungák (erotikus metszetek) világára emlékeztet. Zsiga, Zsolt és én pedig már évek óta állítunk ki együtt, tehát alapvetöen van kapcsolódási pont a melóink között. Bár nincs házi kedvencünk otthon. Legalábbis nem tudok róla. Ám nekem van egy preparált farkasom.

– Milyen állatként tudnátok elképzelni saját magatokat?

Csernátony Lukács László: Engem az enyészet foglalkoztat.
Pár éve láttam az Ebay-en egy kihalt madár preparátumát. Huia a neve, az utolsó példány az 1900-as évek elején pusztult el. Kihalása elött is ritkaságszámba ment: farktollát státusszimbólumként viselték. Ha kihal egy veszélyeztetett madárfaj, jó eséllyel vele hal ki a rajta élösködö tetüfaj is. Jelenleg a tudomány kb. 10 kihalt tetü populációt tart számon. Ez szerintem nagyon érdekes, szóval valami ilyesminek képzelném el magam.

Gerö Ambrus: Bármilyenként. Mindegyik állat börében jó lehet, akit szeretnek, aki szerethet másokat, ehet, alhat, családot alapíthat és felnevelheti utódait. De szeretek embernek is lenni…így is gyakran állatias.

– Terveztek-e még valami közös munkát, vagy esetleg ennek a témának az elmélyítését?

Gerö Ambrus: Ebben a témában rengeteg lehetöség van. A fiúk számíthatnak rám.

Csernátony Lukács László: Folyamatos tervezésben vagyok valamin. A ZAWAR Collective (Zsolt, Zsiga és jómagam) December 3-án fog ismét megjelenni a Három Hét Galériában, szintén a Bartók Béla úton, de néhány lépéssel arrébb. Bár nem állatos melók lesznek, de nekem bejött az Animália, így, ebben a formációban, szóval részemröl folytathatjuk!

Az Animália címü kiállítás 2016. november 15-ig látogatható a Bartók 1 Galériában (Budapest 1114, Bartók Béla út 1.)