Publications

Sára Bárdi

A kiállítást nem rendhagyó módon szeretnénk megnyitni, hanem az United People jegyében egy közösségként Ambrus munkáit megismerni és a befogadás folyamatát elindítani.

Ger? Ambrus festményei a United People koncepcióját tematizálják. A United People, más

néven az Egyesült Emberek egy kezdetén álló mozgalom két tucat támogatóval. A f? üzenet:

milyen szuper lenne egy egységes emberiség keretein belül élni. Mindenki csatlakozhat a

mozgalomhoz. Ger? Ambrus munkái ennek a törekvésnek kívánnak alapot adni. A képeken

állatok és emberek tolmácsolják az összefogás illetve a széthúzás ideáját. A figurák dalmata és

terrorista küls?vel vannak felruházva. Az ?stéma a két alappólus: a jó és a rossz.

Nagyméret? festményein valóságos elemekb?l építkezik, de olyan módon, hogy végkifejletként egy

üzenethordó álommal állunk szemben. Ezek az álmok lehetnének nyomasztóak, depresszívek, de

ebben az esetben nem teszik. Van bennük valami kedvesség és humor/irónia, ami csak megrángatja a

vállad, hogy na légyszi vedd már észre magad.

De valójában mit is kell észrevennünk?

A kiállítást három f? szálra f?zhetjük fel (hatalom, újrahasznosítás, egyesülés), amik sohasem

távolodnak el egymástól túl messzire.

A hatalom és annak szerepe f?leg a közösséggel való viszonya, mint egy arc nélküli merev

megtestesülés, amit csak élettelen jelképek illetve a fels?bbrend?ség érzetét kelt? pozíciók jeleznek.

Az újrahasznosításra fizikai és elméleti példát is találunk.

El?fordul, hogy már korábban felhasznált vászonra fest, amin nem t?nik el az el?z? gondolat nyoma,

csupán beépül. Például a dalmata lány drónnal cím? munkáján, a háttérben lépcs?z? lány akár

b?vítheti a tartalmat. A kép el?terében a hatalom általi megfigyelés jelenik meg, de a rétegzettségnek

köszönhet?en a halványan el?t?n? alak a menekülés lehet?ségét is elénk tárja.

A ló, mint motívum többféle felhasználása: totemállat – ideál, a keresztény ikonográfiából vett hortus

conclusus ábrázolás egyszarvúval.

A Transvaal installációban ez a három szál összefut, hiszen nem egy hétköznapi wc-vel van dolgunk,

hanem egy szépen díszített akár önmagában is m?alkotásként értelmezhet? tárggyal, ez enged

következtetni arra, hogy a társadalom egy tehet?sebb rétege használhatta, így egyfajta hatalmi

reprezentációt is bele láthatunk. Reprezentációt és esztétikai törekvéseket egy olyan helyen, ahol

mindenki egyenl? és egyformán a saját tisztulása, könnyítése érdekében piszkít. Megesszük a

gyümölcsöket, egy részük belénk épül, a többi pedig távozik, hogy mást, újat alkosson. Hajlamosak

vagyunk elfelejteni a tényt, hogy egyenl?k vagyunk, ugyanaz alkot minket és végeredményként így

vagy úgy, de egy közösséggé, egy egységgé válunk a Föld részeként. Ambrus kiállítása pedig erre

hívja fel a figyelmünket és ösztönöz arra, hogy ennek tudatában, és ezt a tudást hasznosítva létezzünk

és ne csak a végtermékekben válhasson valóra ez a mindennél alapvet?bb idea.

2016.06.17. Budapest